ALAPOK
Karakter neve.: Vanessa Elektra Whiterose
Karaktered beceneve.: A vámpírok és a vámpírvadászok Elektraként ismerik, Amúgy Nessa, Nessie, Elektra
Nem.: Nő
Születési helye és ideje.: Pemberly.: 1753. December 19.
Átváltozásom időpontja.: 1771. December 19.
Látszólagos kor.: 18, de ha jobban ki vagyok festve 20 – nak néznek.
Faj.: Félvámpír, ezen kívül és legfőképpen Vámpírvadász
Család.: ~ Apja ~ .: Dante Leonard Whiterose.: Elhunyt vámpírtámadásban
~ Anyja ~ .: Genevieve Whiterose.: Elhunyt vámpírtámadásban
Családi állapot.: Egyedülálló
Egészségi állapot.: Aszmás
Bővebb információk
Előtörténet: Tudod milyen az, amikor egy szempillantás alatt mindent elvesznek tőled, ami valaha sokat jelentett a számodra? Tudod milyen az, amikor a pompa és a csillogás, ami valaha körül vett téged fakó emlék lesz csupán? Hogy az idő felgyorsul és minden társadalmi szokás, amit évekig sulykoltak a fejedbe értékét veszíti annyira, megváltozik a világ? Én tudom nagyon is jól hiszen már évszázadok óta ennek a világnak a rabja vagyok és tudom, számomra sosem jön el a vég, s a feloldozás bármily csodálatos, áhított vágyam is ez. Rabja lettem egy világnak, ami koránt sem olyan, mint amibe beleszülettem. Az emberek mostanra szaladnak, megőrültek és a bűnözés is elszaporodott. Bezzeg az én időmben….
Akartok róla hallani? Hát mesélek, már amennyire még emlékszem.
It’s my life
1753 – ban járunk a Whiterose kastélyban. Hatalmas és csodálatos kastélyról beszélünk, ami már évszázadok óta a családom tulajdonában van. Törzsgyökeres angolok vagyunk, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. 1753. December 19. – én egy fagyos téli napon jöttem a napvilágra, szüleim legnagyobb örömére. Igaz édesapám elsőnek fiút szeretett volna, aki idővel majd tovább viszi a Whiterose nevet és a vagyon örököse lesz majd, de mikor megpillantotta csokoládébarna szemeimet, amik épp olyanok voltak, mint az övé azonnal megenyhült és büszkén dédelgetett a karjaiban. Nem panaszkodhatom a gyermekkoromra, hiszen mindent megkaptam, amire csak egy korombéli lány vágyhatott. Ruhákat, ékszereket, könyveket, játékokat stb. Apám 6 éves koromban úgy döntött ideje, hogy az életem ne csak a szórakozásról szóljon, hanem művelődésről, tanulásról és egyebekről. Felfogadott mellém egy idős szigorú tanítót, aki minden nap tanított olvasni, számolni, írni, emellett sokat mesélt a történelemről, felfedezésekről, csillagászatról. Bevallom különös élvezettel töltött el, hogy egyre több ismerettel gazdagodhattam és ez által a családom igen csak büszke volt rám. Mikor már kicsit több eszem lett és olyan dolgokat is kezdtem megérteni, amiket előtte még nem észrevettem, hogy a papám igen csak szomorú, hiszen nem született fiú gyermeke és így nincs akinek a férfias dolgokat megtanítsa. Emlékszem oda térdeltem mellé és elmondtam, hogy mostantól kezdve nem csak zene illetve illemtan órákat kívánok venni, hanem szeretnék meg tanulni vívni, lovagolni és vadászni is. Emlékszem ez a bejelentésem hatalmas döbbenetet, de még annál is nagyobb örömet és büszkeséget váltott ki az én drága édesapámból. Természetesen maga kezdett el tanítani, hiszen mindig is arról álmodott, hogy egy napon tovább adhassa a tudását a fiának, és ha már nem lettem fiú…. Minden évben eljárogattunk vadászni, együtt gyakoroltuk a vívást és nagy lovas túrákat tettünk együtt. Édesanyám ennek nem örült, mert azt mondta apám túlságosan is fiúsra, nevel, s így majd nem akad egy épeszű kérőm sem. Őszintén szólva nem is akartam senkit, mert nem akartam elhagyni a papámat. Őt szerettem a világon a legjobban, olyannyira, hogy az már leírhatatlan. Sajnos édesanyám addig panaszkodott a papának, hogy az megparancsolta, hogy a közös tanulások mellett folytassam az énekórákat, a rajzot, hangszereket és a hímzést. Nem túl lelkesen, de belementem, s így tengettük mindennapjainkat gazdagságban, egészségben.
Pár évvel később….A 18. születésnapom …
Azon a napon minden tökéletesen alakult. A szüleim egy hatalmas bált rendeztek a tiszteletemre, amit nagyon vártam. Nem a puccparádé miatt, hanem azért mert végre nem kezelhettek gyerekként. Fent a szobámban készülődtem a nagy estére. Odalent gyülekeztek a vendégek. Ekkor még nem tudtam, hogy a jövendőbeli kérőm is közöttük van. Egy halvány rózsaszín csipkés ruhát vettem fel és az egyik szolgálónk megcsinálta a hajamat, majd csak vártam arra, hogy apám feljöjjön hozzám és lekísérjen a vendégekhez. Pár perccel később meg is érkezett és büszke tekintettel nézett végig rajtam. Felajánlotta a karját, amibe belekaroltam és lementünk a vendégekhez. Miután megkaptam a jókívánságokat, a szüleim bemutatták nekem a vőlegényemet is. Nem volt rosszképűnek mondható, de akkor sem éreztem felé semmit. Ennek ellenére nem ellenkezhettem, hiszen akkor apám borzasztóan megharagudott volna. Hónapokig tervezgették a frigyet, így nem volt mit tenni. A férfi felkért táncolni, amibe vonakodva bár, de beleegyeztem. Felvezetett a táncparkettre és magához húzott amennyire az illem engedi, majd lassú táncba kezdtünk. Egyszer csak hatalmas robajjal szinte minden ablakunk betört. Amit nem mások azt a légnyomás törte be. A földre zuhantam és kétségbeesetten próbáltam kideríteni, hogy mi a pokol folyik itt. Legalább 15 alak jelent meg a bálteremben és sorba támadták meg a vendégeket. Esélyük sem volt a menekülésre. Mindet a nyakuknál kapták el és szívták ki belőlük a vért. Vámpírok. Az ájulás kerülgetett, de próbáltam megtalálni a szüleimet. Megtaláltam őket pár pillanattal később. A földön feküdtek élettelenül, a gyilkosuk, pedig felém közeledett. Elkapta a nyakamat hiába próbáltam meg elszaladni. A következő pillanatban már éreztem, hogy két metszőfogát a nyakamba mélyeszti és szívja ki belőlem az életet adó vért. Már alig volt bennem élet mikor meghallottam a kiabálásukat*
-
Hamar tűnjünk el innen. Erre tart pár vámpír vadász. Ide érzem a szagukat - *mondta az egyik, mire támadóm hagyott kicsúszni karjai közül, én, pedig a padlóra zuhantam. Elvesztettem az eszméletemet. Ki tudja mennyi idő telhetett el mire magamhoz tértem. Egy kényelmes ágyban ébredtem és sütött be a nap a szobámba*
-
Elnyomott volna az álom? - *csúszott ki a számon. Felültem, de nem a szobámban voltam. *
-
Hol vagyok?? - *kérdeztem magamtól mire egy idősebb férfihang szólalt meg mellőlem*
-
A kastélyomban. Franciaországban. - *felelte mire ijedten fordultam felé*
-
A nevem Alexander Duboir. A foglalkozásom, pedig vámpírvadász - *mutatkozott be miközben kezet csókolt. Ekkor értettem meg, hogy az a szörnyűség, amit átéltem nem csak álom volt, mindenki meghalt. *
-
Nagyon furcsán érzem magam - *mondtam mire arca elkomorult*
-
Az az átkozott bestia sajnos sikeresen magába engedte a mérgét. Valamennyit ki tudtam szívni, de sajnos nem az egészet. - *mondta. Kétségbeestem*
-
Ez mit jelent? - *reménykedtem benne, hogy nem azt válaszolja, amire gondolok, mégis azt tette*
-
Kisasszony önből félig vámpír lett - *erősítette meg a gyanúmat. Hatalmas dühöt és bosszúvágyat éreztem. Holtan akartam látni azokat, akik megölték a családomat és a barátaimat. Alexander, pedig a kezembe adta a fegyvert. Megesküdött mikor már jobban lettem, hogy mindig velem marad és vámpírvadászt farag belőlem. Meg is tette. Sajnos ő nem élhetett velem örökre, hiszen halandó volt és azt nem engedte, hogy átváltoztassam, így a halála után egyedül maradtam. Azóta is vámpír vadászként pusztítom el az összes vámpírt, aki az utamba kerül, napközben, pedig sima pizzakészítőnek és szállítónak ismernek az emberek. Kell az álca. A világ sajnos napról napra egyre inkább változik, s nyoma sincs már annak a világnak, amibe annak idején én születtem.
Képességek.: Vanessa rendelkezik a vámpír képességekkel, tehát nagyon gyors és erős, bár hallása nem olyan kifinomult, mint a teljes vámpíroké. Szüksége van alvásra és emberi ételre, de vérre is. Bőre az átlag emberekéhez képest fehérebb és keményebb, ezen kívül hallhatatlan és nem öregszik. Ha megsebesül azok hamarabb, begyógyulnak, mint egy sima embernél, de jóval lassabban, mint egy teljes vámpírnál. Van egy különleges képessége ezen kívül, ami a Gondolatolvasás. Bárki gondolataiba képes betekintést nyerni, legyen az ember vagy vámpír.
Karakter külső jellemzése.: 174 cm magas, kb 50 kg. Karcsú, formás testalkat, amihez nagyon fehér bőr tartozik. Hosszú gesztenyebarna haja van, ami hullámosan omlik a nyakába és a vállára. Szeme színe eredetileg csokoládébarna, de ha megéhezik, akkor íriszei vörös színt öltenek. Öltözködését tekintve két stílus jellemzi. Az elegáns kislányosabb típus illetve ennek ellentéte a kihívó nőies. Második stílusa „ munka „ közben szokott előjönni, ezzel is némi képen álcázza magát. Nyakában egy ezüstláncot hord, amin egy kis medál van. A kis medált smaragd monogram díszíti VW. Ebben a medálban egy ikon képet visel, amit még róla és a szüleiről festettek évszázadokkal ezelőtt.
Jellem.: Vanessa a 2 arcú lány. Megdöbbentő kijelentés engedjétek, hogy egy kicsit részletesebben belemenjek a dologba. Vanessa egyik énje egy nagyon kedves, segítőkész, felelősségteljes lány, aki szívesen meghallgat másokat, elbeszélget az idősebbekkel, besegít a barátainak, sokat olvas. Általában mosolyogni látják és mindenki meg van győződve róla, hogy egy földre szállt angyal. Soha nem bánt meg senkit hiszen ha mások szomorúak az neki is fáj. Optimista típus mégis kissé bolondos és szeretnivaló. Tipikusan jó kislány feeling.
Ellenben ha leszáll az éj, és megkezdi munkáját felszínre, bukkan Vanessa másik énje. Elektra. Elektra a vámpírvadász, aki kegyetlen és bosszúszomjas. Minden vágya, hogy az összes vámpírt kiirtsa a világról, és bosszút álljon a családja miatt. Nem hatja meg semmi sem és nincs lelkiismeret furdalása sem. Bárkivel képes szembeszállni és addig küzd, míg ő nem nyer. Kitartó, bátor és kihívó. Ha vérre van szüksége akkor is csak állatok vérét szívja.
Egyéb.: Egyenlőre nincs
