Ragadozó vámpírok

Ide kerülnek az elfogadott ragadozó vámpírok előtörténetei

Karakter neve.:Olivia Levesque
Karaktered beceneve.: Oli, Olivia nem változtat a nevén.
Nem.: Nő
Születési helye és ideje.: Valamikor az 1500-as évek Franciaországában február 22.-én. Újjászületése ugyancsak az 1500-as évek valamelyikében pont a 16. szülinapján.
Látszólagos kor.: 16
Faj.: Ragadozó vámpír
Család.: Apja, anyja nevére nem emlékszik testvérei nem voltak. Egyedül járja a világot, bár régebben befogadta egy család de elszökött onnan.
Családi állapot.: Egyedülálló
Egészségi állapot.: Tökéletesen egészséges mivel vámpír.


Előtörténet: Egy előkelő család sarjaként jöttem a világra, egyedül azokra az illemtan órákra emlékszem, amit egyenesen gyűlöltem és amikről mindig elszöktem. De így is belém szorult a szüleim akarata és mikor tizenöt éves lettem el is jegyeztek valakivel. Ezért nagyon meggyűlöltem őket. Amikor tizenhat éves lettem megváltozott az életem... vagyis akkor kezdődött. Egy vámpír megharapott és a kínok kínját is kiállva, de vámpír lettem. A vér iránti vágyam legyőzhetetlen volt eleinte és a szüleim vérével oltottam ki a szomjam. Mivel Az a vámpír aki átváltoztatott ragadozó volt ezért engem is abban a szellemben nevelt. Utána elvitt a kastélyába és kiderült hogy a szeretője leszek. Persze ez nekem nagyon nem tetszett de kénytelen voltam minden parancsát teljesíteni. Sokszor megpróbáltam elszökni, de mindig elkapott és a többi családtag sem volt hajlandó szívességet tenni nekem azzal, hogy elenged... Nem tudom hány év telhetett el, teljesen el voltam zárva a külvilágtól, csak akkor hagyhattam el a szobámat, ha a mester rendelkezésére kellett állnom. Egy ilyen nap megint csak halk léptekkel indultam a szobája felé, hálóingem alig takart valamit rajtam - ezért is utáltam. Lenyomtam az ajtókilincset és beléptem a mester szobájába. Barna derékig érő hajam lágy hullámokban omlott a hátamra, de pár óra múlva, amikor kiléptem azon az ajtón, már csak egy szakadt hálóingem és az összekuszált hajam árulta el, mi is történt odabent. Az arckifejezésem fagyos maradt és már meg is volt a tervem. Egészen addig nem éltem vissza a szépségemmel, de most, tudtam ezt kell tennem ha szabadulni akarok. Elcsábítottam egy szolgálót, aki belém szeretett és végül sikerült megszöktetnie. Azóta egyedül járom a világot, de a bosszú ott él bennem és ha elég erős leszek hozzá, akkor meg is valósítom: elpusztítani azt a vámpírt aki még a csodálatos vámpír éveimet is beszennyezte. Csak hogy arról fogalmam sem volt hogy tényleg ennyire eltelt az idő... Nem ismertem ki magam a hatalmas égimeszelő panelek között se más modern kori dolgon. Teljesen kétségbeestem, próbáltam beilleszkedni, de nem igen ment. Ekkor találkoztam még egy vámpírral aki a tanítóm lett és végül be tudtam illeszkedni a modern korba. De azóta nem láttam és megint csak egyedül járom az utamat. De bennem egyre jobban lángol a bosszú és lassan eljön az ideje, hogy be is teljesítsem.


Képességek.: A szokásos vámpír képességek mellett Prudentiával rendelkezik, más szóval megérzi mit akarnak tőle.

Karakter külső jellemzése.: Alacsony, igazi porcelánbabának lehet nézni. Nagyon karcsú, hosszú barna haja és elbűvölő, ártatlan barna szemei vannak. Ha éhes akkor viszont ezek a szemek baljóslatúan vörössé válnak. Fiatalabbnak tűnik a koránál, de bájosságával és mosolyával mindenkit el tud kápráztatni, ha akar. Úgy tűnik, mintha törékeny lenne, ami egyáltalán nem igaz. Általában nőies ruhákat vesz fel és sötét színekben, de ha kiakarja hangsúlyozni az "ártatlanságát" akkor fehér színűeket hord.

Jellem.: Eléggé kétszínű tud lenni. Egyszer ártatlan kislánynak mutatja magát és naivnak, mintha mindenki át tudná verni és megfélemlíteni. Máskor meg egy igazi vadmacska és olyankor nem lehet megállítani. Nagyon intelligens és ravasz, aki megérdemli azzal kedves. Nagyon szereti a vámpírlétet nem is akarna megválni tőle. Sokszínű személyiség bárhova be tud illeszkedni, akár mit gondol is közben magában. Nagyon jól megtudja játszani magát, úgy hogy senki se sejtse, hogy mi rejtőzik valójában benne. A bosszúnak él és ezt minden áron el akarja érni, makacs természetű.
.

Egyéb.: Nincs

Karakter neve.: Desiree Pénelopeia ( Stone ) Mirol
Karaktered beceneve.: Dessy, Desiree, Pénelopeia, Ice Princess
Nem.: Nő
Születési helye és ideje.: 1779. Február 8. Cambridge
Újjászületésem.: 1797. november 8.
Látszólagos kor.: 18 év
Faj.: Ragadozó vámpír.: A Mirol család tagja
Család.: Édes szülei.: Barbara és Gregory Taylor Stone ( elhagyták születésekor )
Mestere.: Lucien Osborne ( eltűnt, mert szégyellte magát, amiért nem vegetáriánus )
Mostanra már a Mirolokhoz tartozik, így őket tartja egyedül családjának.
Családi állapot.: Egyedülálló
Egészségi állapot.: Egészséges

Előtörténet: 1779. Február 8. hajnali 4 óra 19 perc. A születésem időpontja. Minden szülő örömmel szokta várni ezt a pillanatot, amikor megszületik első gyermekük. A szerelmük gyümölcse, ha úgy tetszik, de nálunk ez nem így történt. A szüleim Barbara és Gregory Taylor Stone 9 hónappal a születésem előtt házasodtak össze, és nem akartak még gyermeket, én, pedig bekavartam a terveikbe. Anyám nem akart elvetetni, mert attól tartott, hogy később talán a miatt nem lehet újra állapotos. Úgy döntöttek, hogy anyám a világra hoz, de utána megszabadulnak tőlem. Hát nem rendesek? Miután a világra jöttem a szüleim meg sem akartak nézni. Amilyen gyorsan csak lehetett eltűntek a korházból, engem, pedig ott hagytak. Egyedül, védtelenül. Az ápolónők fájó szívvel adtak be engem egy árvaházba, ami ráadásul valami egyházi árvaház volt. Ahogy telt, múlt az idő és cseperedtem, felfelé egyre többet szerettem volna megtudni az igazi családomról. Senki sem fogadott örökbe, pedig nem is egy vállalkozó szellemű pár próbálkozott, de én tiltakoztam. Abban reménykedtem, hogy egy napon felbukkannak az igazi szüleim, és magukhoz vesznek. Hát erre várhattam, mert ez a pillanat soha nem jött el. Az évek során egyre keserűbb lettem, így jogosan kaptam meg a jéghercegnő becenevet. Volt egy pap az árvaházban, aki sokkal többet foglalkozott velem, mint a többi gyermekkel. Sosem felejtem el, mert ezzel nagyon az agyamra tudott menni. Folyton azzal jött nekem, hogy istennek biztos valami nagy célja volt velem, és a szüleim azért hagytak el, mert mellettük nem tudtam volna megvalósítani ezt a nagy célt. Agyrém mi? Én a magam részéről már akkoriban is ateistának mondtam magam, és ez a meggyőződés az évek során csak erősödött bennem. Akárhányszor misére kellett volna mennem mindig a tanulásra, hivatkoztam. Rosszabbnak állítottam be magamat, mint amilyen valójában voltam. Senki sem tudta az árvaházban, hogy mindenből kitűnő vagyok. Azt hitték, hogy a jegyeim szánalmasak és ezért tanulok annyit, ezért nem zaklattak engem a misével meg a többi kötelezettséggel. Gyakran kijárogattam olvasni az árvaház melletti folyópartra, mert ott egyedül lehettem és gondolkodhattam, hogy mihez is kezdek, ha szabadultam végre az árvaházból. Jó ideig azt terveztem, hogy megkeresem a valódi szüleimet, de amikor már elég érett voltam hozzá, hogy megértsem, nem kíváncsiak rám letettem erről a dologról és más célokat építettem magamnak. 18 éves koromban érkezett el a szabadulásom pillanata mikor is a pap kikísért engem az árvaház kapujához és így szólt*
- Desiree! Mi nevet adtunk neked, etettünk és taníttatunk, de a munkánk itt véget ért. Felelősségteljes felnőtt vált belőled, aki előtt most nyílik meg az élet, és számtalan lehetőséget kínál a számodra. Bízunk benne, hogy továbbra is úgy fogsz viselkedni, ahogy azt itt megtanultad, és istennek tetsző életet fogsz élni. - *mondta és átnyújtott nekem egy bibliát*
- Forgasd ezt gyakran és hidd el csodálatos életed lesz. - *mondta mire csak bólintottam*
- Isten áldjon, és remélem, néha meglátogatsz minket - *mondta mire magamra öltöttem az álmosolyomat és megöleltem*
- Úgy lesz. Köszönök mindent atyám - *mondtam mire mosolyogva visszament az épületbe én, pedig pár pillanatig csak álltam a kezemben az imént kapott könyvel*
- Na még csak az kéne - *motyogtam és azzal a lendülettel, beledobtam a kis könyvecskét a folyóba*
- Én ide soha többé nem jövök - *jelentettem ki majd elindultam valamerre, hogy kitaláljam hogyan is tovább. Hamar utolért az este, így kénytelen voltam bemenni egy közeli fogadóba. Kivettem egy szobát abból a pénzből, amit még a paptól kaptam az életem elkezdéséhez. Egész éjjel a terveimen gondolkoztam, hogy hogyan tovább. Merre menjek, mit tegyek stb. Nem jött álom a szememre. Másnap reggel korán elindultam a vasútállomásra, hogy az első induló vonatra helyet kapjak. Úgy döntöttem, hogy majd a sors dönt helyettem, és ott lyukadok ki, ahova először indul a vonat. Ekkor még nem tudtam, hogy az úti célomat soha nem fogom tudni elérni. Emlékszem, hogy elég borús volt az idő, de szerencsére nem esett az eső. Gyalogosan indultam az állomásra, hiszen nem volt annyira messze a fogadótól. Egyszer csak lépteket hallottam a hátam mögül. Alapból nem voltam az a félős, paranoiás fajta, így először úgy gondoltam, hogy az alak a hátam mögött nem engem követ, pusztán ő is az állomásra igyekszik. Rosszul hittem. Akkor kezdtem el gyanakodni mikor az alak furcsán viselkedett. Hogy mire gondolok? Amikor megálltam ő is megállt, mikor gyorsítottam ő is azt tette. Félelmetes volt. Reménykedtem benne, hogy ha elérek az állomásra, akkor eltűnik és fellélegezhetek, de nem így történt. *
- Na jó elég volt a játékból, már nagyon éhes vagyok - *hallatszott a hátam mögül egy kellemes férfihang. Azt hittem itt leül és eszik valamit. Nem tudtam, hogy belőlem lesz a „ lakoma „. Pár pillanattal később harapást éreztem a nyakamon, és azt, hogy a férfi átkarolja a derekamat és szívja ki belőlem a vért. Nem tudtam ellenkezni, mert egyre inkább legyengültem. Pár perccel később a támadóm elhúzódott és halkan megszólalt*
- Nem öllek meg, kár lenne egy ilyen szépségért. Neked inkább örökké élned kéne - *mondta, de nem sokat értettem abból, amit mondott, mert a fejem borzasztóan elkezdett fájni, alig voltam magamnál. Iszonyatos kínokat éltem át, ő, pedig csak állt és figyelt. Mikor már a földön vergődtem akkor leguggolt mellém*
- Hamarosan vége lesz - *mondta és végig simított az arcomon. Hogy ezután mi történt azt nem tudom, mert a fájdalomtól elájultam. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig lehettem eszméletlen. Percekig, vagy talán órák teltek el? Nem tudom. Mikor magamhoz tértem egy ágyban feküdtem, amire vörös selyem ágynemű volt felhúzva, mellettem, pedig ott ült az a férfi. Megrémültem, főleg akkor, amikor a keze elindult az arcom felé. Már kiáltottam volna mikor ismét megszólalt azon az édes hangon*
- Shh….nyugalom kedvesem. Nem foglak bántani. Ígérem. - *mondta mire kissé bizalmatlanul, néztem rá, de nem kiáltottam. Végig simított az arcomon *
- Így még szebb, vagy mint emberként - *jegyezte meg mire nagy szemekkel, néztem rá*
- Jól hallottad - *mondta egy apró fél mosollyal*
- Ezt..ezt meg…hogy érti? - *kérdeztem remegő hangon, mire az felkelt az ágyamról és az ablakhoz sétált. Végig kifelé bámult miközben beszélt *
- Már rég óta figyeltelek. A véred illata teljesen elvette az eszemet. Minden képen a magaménak akartam tudni, és meg akartam ízlelni. Követtelek a fogadóig, de úgy döntöttem, hogy várok egy napot. A szomjam nem csillapodott, épp ellenkezőleg. Nőttön nőtt, ahogy megjelent előttem az arcod. Ma reggel nem tudtam tovább várni. Szinte minden csepp vért kiszívtam belőled, de nem voltam képes arra, hogy megöljelek. Helyette örök életet adtam neked. Vámpír lettél Desiree akár csak én. - *mondta halkan. Először örültnek tartottam, de mikor felém fordult és látta az arcomon a kételyt úgy döntött bebizonyítja, hogy igazat beszél. Fél kézzel megemelte az ágyat velem együtt jó magasra és még csak meg sem kottyant neki. Fél pillanat alatt végig szaladt a kúrián, ahol lakott és vissza is ért hozzám. Csodálkozva figyeltem mindent, és már egy szemernyi kételyem sem maradt. *
- Ki vagy te? - *csúszott ki a számon a kérdés mire megállt mellettem*
- Lucien Osborn - *mondta és kezet csókolt. Képzelhetitek mekkora sokk volt ez a számomra. Először el akartam tűnni, de a fiú nem engedte. Azt mondta túlságosan megszeretett ahhoz, hogy elengedjen. Később ez az érzés bennem is feléledt így nem tiltakoztam, hanem vele maradtam. Lucien sok mindent megtanított nekem, ami ahhoz kellett, hogy „életben maradjak „. Elmondta, hogy ő ragadozó vámpír, de nem akarja, hogy belőlem is az legyen. Azt mondta túl „ ártatlan „ vagyok ahhoz, hogy belőlem is embergyilkos legyen. Kezdetben nagyon nehéz volt visszafogni a szomjamat, és kibírni, hogy ne támadjak meg senkit, de a fiú ilyenkor mindig velem volt és segített átvészelni ezt az időszakot. Rászoktam az állati vérre, ami igaz, hogy sosem elégíti ki teljesen az étvágyamat, de elég ahhoz, hogy ne támadjak emberre. Sajnos Lucien nem volt elég erős, hogy ő is átszokjon az állati vérre, pedig megpróbáltam neki segíteni. Szégyellte magát előttem, pedig én úgy szerettem, ahogy volt. Egy este mikor épp vadászatból tértem haza egy levél fogadott a közös ágyunkon. Ha ember lettem volna látszott, volna az arcomon, hogy elsápadtam, de így viszont nem. Remegve bontottam ki a levelet és kezdtem el olvasni *

Sajnálom szerelmem, de én nem vagyok olyan erős, mint te. Képtelen vagyok állati véren élni. Szégyellem magam előtted, hogy ilyen gyenge vagyok. El kellett mennem, hogy ne vigyelek téged a kísértésbe, és ne lásd a gyengeségem. Kérlek, ne gyűlölj meg. Egy napon még találkozni fogunk majd érzem. Bárhová mész én úgyis megtalállak majd. Hiányozni fogsz, de tudom, hogy most így a helyes.
Csókol és még mindig imád.: Lucien

* Erre a hírre teljesen összeomlottam. Napokig csak gubbasztottam az ágyunkban és reménykedtem benne, hogy Lucien visszajön. Hogy rájön arra, hogy nem zavar, hogy ragadozó, de nem így történt. Elhagytam a kúriát, mert minden rá emlékeztetett és majdnem beleőrültem a hiányába. Franciaországba mentem, ahol egy fogadóban szálltam meg. Napokig csak gondolkoztam, hogy mi tévő is legyek. Egyik este elmentem sétálni, hogy egy kicsit kitisztuljon a fejem, s ekkor egy újabb fordulópont következett be az életemben. *

- Szerintem állj meg. Késő van már a fogócskához - *szólalt meg egy öregebb férfihang a hátam mögül. Kezdetben reménykedtem benne, hogy Lucien talált rám és követett, de aztán az alak hírtelen megjelent előttem. Magas hosszú fekete hajú fekete szemű férfi állt velem szemben egy fekete hosszú kabátban. Mindenféle kérdés cikázott a fejemben. Felemelte a kezét és mélyen a szemeimbe nézett *
- Orpheus Mirol vagyok, a Mirol család feje. Gondolom, már hallottál rólunk, hiszen te is vámpír vagy - *mondta. Hogy ne hallottam volna a „ királyi családról „ ? Lucien mesélt róluk nem is keveset *
- Benned kit tisztelhetek, és mit keresel erre? - *kérdezte és alaposan végig mért*
- Desiree Pénelopeia Stone vagyok, és új életet keresek éppen. - *feleltem szűkszavúan. Úgy tűnt ennyi elég is neki, mert erről nem kérdezett többet *
- Milyen képesség birtokában vagy? - * tette fel a következő kérdést *
- Az alap képességeken kívül Pyrokinézissel rendelkezem - *vontam meg a vállam mire pár percig néma töprengésbe kezdett. Miután végig gondolt mindent felnézett rám*
- Hasznunkra lehetnél a családban - *jelentette ki*
- Felkínálok neked egy új életet. Légy te is Mirol és tartozz közénk - *mondta. El sem tudtam hinni a dolgot, de végül rábólintottam. Azóta én is a családhoz tartozom, és mindenben kikérik a véleményemet. Olykor olykor rám bíznak kényes feladatokat, amiket végre is hajtok…Engedetlen vámpírok megölése, kémkedés, stb. Cserébe a szolgálataimért ők nem firtatták, hogy milyen vérrel táplálkozom, de éreztem, hogy nem tetszik nekik, hogy vegetáriánus vagyok. Úgy döntöttem nem leszek hálátlan a „ családom „ felé és nem hozok rájuk szégyent, hanem meg akarok nekik felelni így visszatértem az emberi vérhez. Azóta teljes jogú családtag lettem, s kezdtem beletörődni abba, hogy Lucien soha nem tér vissza. Fáj, de tovább kell lépnem..*

Képességek.: Az átlagos vámpírképességeken kívül Desiree rendelkezik a Pyrokinézis különleges képességével is.

Karakter külső jellemzése.: 175 cm magas, karcsú formás testű nő. Bőre hófehér és kemény, épp olyan, mint a porcelánbabák. Hosszú sötétbarna haja van, ami néha hullámos, néha pedig egyenes. Aranybarna szemei vannak, amik ha éhes lesz valóban arany színt, öltenek. Elegáns ruhákat szokott hordani, amik kiemelik a nőiességét. Van egy pentagramma tetoválás a csípőjén.

Jellem.: . Desiree alapvetően csendes, megfontolt, céltudatos lány, de ha arra van szükség, akkor tud kegyetlen és hűvös is lenni. Ha nem kap valami feladatot, akkor általában olvas, vadászik, vagy pár nővérével szórakozik. Utálja, ha a vallással zaklatják, hiszen világ életében ateistának vallotta magát. Gyűlöli szüleit, akik annak idején elhagyták, a múltjáról nem beszél soha senkinek sem. Tökéletes színésznő és nagyon megy neki a csábítás éppen ezzel cserkészi be áldozatait, és szerzi meg a táplálékát. Kissé kétszínű ha a céljai eléréséről van szó.

Karakter neve.: Aidan Stone
Nem.: Férfi
Születési helye és ideje.: 1960. december 31 - január 1. / 2000-ben lett vámpír Szilveszter estéjén/
Látszólagos kor.: 40
Faj.:Ragadozó vámpír
Ha az uralkodó családhoz, azaz a Mirol családba akarsz tartozni, azt beszéld meg a Staff egyik tagjával, és csak azután írj előtörténetet.
Család.: apja, James Stone, Casino tulajdonos, és egyes források szerint valamiféle alvilági üzelmeket folytat, ami Las Vegasban nem is meglepő. Anyja, Dr. Isabella Brown, plasztikai sebész.
Családi állapot.: Egyedülálló
Egészségi állapot.: Vámpír vagyok, szóval maximum a vérhiány

Las Vegasban születtem negyven évvel, mármint most már negyvenöt évvel ezelőtt, pont a visszaszámlálás pillanatában. Egy jó módú családba kerültem be, de ez sajnos, mint a legtöbb esetben azt jelentette, hogy többet láttam a pénzt, mint a szüleimet. Apám sikeres ember a mai napig, a semmiből teremtett valami hatalmasat, és most már nemcsak a haverjaival szórakozgat otthon egy asztal körül pókert játszva, hanem több millió embert tesz tönkre. Még most is imád kártyázni, és szerencsére az egyetlen ellenfele, én, már nem vagyok útban. Anyám országszerte sikeres plasztikai sebész, amihez hozzátársul, hogy még mindig csodálatosan néz ki, természetes módon. Apámmal a születésem előtt pár évvel találkoztak, amikor apám az egyik táncosnőjét vitte el hozzá. És ami először csak kedves udvariasságnak és főleg munkakapcsolatnak indult, abból végül szerelem lett. És végül jöttem én, akinek hamarabb volt az első szava a pénz a szex és a drog, mintsem apa és anya. Hazárdíroztam, apámnál ki tudtam tanulni a csalás fortélyait, de szerencsével áldott meg a sors, így simán is tudtam nyerni. Faltam a nőket, drogoztam, ittam, és egészen élveztem az életet. Mind emellett a legjobb iskolákba jártam, és végzettségemet tekintve jogász lettem, de szerintem csak azért, hogy így könnyebb volt apámnak ügyvédet szerezni. Nem mondom, hogy nem szerettek, csak egy más világban éltek, ahová nem tartozott gyerek, csak üzlettárs.
2000-ben töltöttem a 40. életévemet, és gondoltam ez a kerek évszám, pontosabban a „mi” kerekévszámunk hatalmas party-t érdemel. Már 31-én reggel elkezdtük a haverokkal a bulizást. Végigjártuk az összes Casino-t, még apáméban is voltunk, hogy kifosszuk egy kicsit, majd sztriptíz táncosokat néztünk riszálni, kokaint szippantottunk, ittunk, füveztünk, és szórtuk a pénzt, amit az én szerencsémnek hála, mindig tudtunk pótolni. Tönkre vágtunk néhány hotelszobát, botrányt csaptunk egy pár kocsmában, és játszottunk a rendőrök idegeivel. Amikor elérkezett a visszaszámlálás, már alig láttam ki a fejemből. Hangosan üvöltöttük a számokat, egymást karöltve ugráltunk, és alig vettem észre, hogy valami történt, amit még nem sikerült teljesen felfognom, vagy megértenem. Nagyon rosszul lettem, és ez a fájdalom leírhatatlan volt, a kórházban csak nézték, ahogy vergődök, senki nem értette a dolgot, fogyni kezdett a vérem, annyi biztos volt. Amire még emlékszem, hogy a kórházat ott hagytam, vagy elvittek, esetleg én szöktem meg. És, hogy emberek vettek körül, talán még mindig Las Vegas-ban voltunk, csak kint a kietlen sivatagos részben. Nagyon rosszul voltam. Talán segíteni akartak, mert elvittek valahova, ahol próbáltak valamiféle gyógyítást elkövetni. Már biztos, hogy nem Las Vegasban voltunk, és ami még megmaradt, hogy magamhoz térek, és körülöttem holtan fekszik az a hat férfi, akik segíteni akartak, a kezeim véresek, és érzem a számban az izét. Kiborultam, ordítottam, és őrjöngtem. Nem tudtam mit tegyek. Megpróbáltam visszatalálni a szüleimhez, de a lakásuktól nem messze álltam meg, és figyeltem őket. És ahogy néztem őket, elfogott egyfajta furcsa éhség irántuk. Úgyhogy elmenekültem, és próbáltam valamiféle remete életmódot folytatni, de rá kellett jönnöm, ha élni akarok, és azért az emberben ez alapvető ösztönként ott van, ennem kell, és bármi is voltam, a vadállat kerekedett fölül bennem mindig, így embereket öltem, mert úgy éreztem, csak ők képesek oltani mérhetetlen vérszomjam. Szinte bejártam a fél világot, megkóstoltam különböző ételeket, és kiderült, hogy ha nem is túlzottan, de hanyagolható a vér ivászat. Azért örülök ennek, mert a különféle nemzeti ételek és leginkább az alkohol fogyasztása elég nagy lemondás lett volna. De azért néha még megkóstolok egy-két embert is, szinte fel se tűnik nekik. Nemzetenként különböző a vérük is.
A nagy utazásaimból visszatérve mégis inkább New York-ban telepedtem le, vagyis költöztem be egy csodálatosan ízletes példányhoz. Zara filmrendező, erotikus +18 as filmek, mennyei öröm. Szóval nála szálltam meg, már utazásaim során is kiszúrtam. Egy emberrel lakom együtt, de így még inkább emberi lehetek én is. És remekül tud főzni.

Képességek.: Lenis vagyis nem csak vérrel táplálkozik, emberi italokkal és ételekkel is képes táplálkozni.

Karakter külső jellemzése.: 185cm magas. Szőkés barna hullámos olyan középhosszú haj. Eredetileg kék szemek.

Jellem.: Vicces, gondtalan fiatalként élvezi az életet, hisz az örökkévalóságig megteheti. Imád utazni és új dolgokat megismerni. Próbál emberként gondolni magára, hisz jobb halandónak képzelnie magát, mintsem azt hajtogatni, hogy vámpír. Imád olvasni, néha még írogat is, ez egy elfojtott énje, egy belső lelkizős és romantikus, de szerencsére ezt csak kevesen ismerik, és talán nem is nyílik meg sok mindenkinek, mióta vámpírrá válása miatt még inkább a hazárdirozós énje dominál. Szóval eléggé kettős személyiség, nagy bulizós party arc, de ha lányokról van szó, akkor egy kedves Don Juan képébe bújt Casanova.

Karakter neve.: Loveday Merryweather
Karaktered beceneve.: Love, Loveday//meghagyta eredeti nevét//
Nem.: Nő
Születési helye és ideje.: 1678.09.11, Havanna
Újjászületés:1697.0911

Látszólagos kor.: 17
Faj.: Ragadozó vámpír
Család.: Apja:Benjamin Merryweather(elhunyt)
Anyja: Alexis Merryweather(elhunyt)
Testvérek: Naomi Merryweather(vegetáriánus vámpír, adatok nincsenek róla)
Nevelőapja: Orpheus Mirol
Mostohanővér:Dessy Mirol
Családi állapot.: Egyedülálló
Egészségi állapot.: egészséges

Előtörténet: Mikor megszülettem, volt egy állítólagos nővérem. Szüleim azt mondják, egyszer csak eltűnt 19 éves korában, csak egy levelet hagyva hátra. Mindössze egy levelet haygott hátra, melyben azt írja, vegetáriánus "étrendet" szeretne folytatni. Szüleim amenyi időt csak tudtak, velem töltöttek. Mikor 19. születésnapom bekövetkezett, szüleimnek fontos dolga akadt, melyet nem tudtak lemondani. Ragaszkodtak hozzá, hogy elmenjek velük, de én nem akartm. Mikor eljött születésem időpontja, pontban szúrást éreztem testemben, és mintha máglyára raktak volna. Sokáig szenvedtem, számomra egy örökkévalóságig. Fehér folt. Mikor visszaszereztem eszméletemet, egy kastélyban voltam. Egyszer csak csodálatosan szép férfi lépett elém. Elmagyarázott mindent. Ő Orpheus, és az uralkodó vámpírcsalád, a Mirol klán feje. Megtanított vadászni emberekre, észrevétlenül közlekedni. Mikor már tudtam magamon uralkodni(jó pár év után), emberek közé is mehettem. Mindenki megbámult, mutogattak rám, csodálkoztak. Mikor elmondtm Orpheusnak, azt mondta, ez egy különleges képességem: szebb vagyok egy átlag vámpírnál. Még most is a Mirol klán tagja vagyok, de sokkal kiegyensúlyozattabb az étrendem, és tudok uralkodni magamon.

Képességek.: az alap képességek+emberfeletti szépség

Karakter külső jellemzése.:
Haj:szőke
Szem: ha éhes fekete, ha nem éhes arany
Magasság:168 cm
Testsúly:53 kg
Jellem.: Nagyon kedves. Szeret olvasni. Sajnálja, hogy nem tud barátnőkkel moziba járni, vásárolgatni, pizzázni, és több emberi dolgot csinálni, mert több órán keresztül nem bír emberek között járkálni. Ettől függetlenül a családból ő rendelkezik a legtöbb divatcikkel, illetve szépségszerekkel. Az éjszakát vadászással tölti(minden második nap), de ha éppen nem megy el, olvasni szokott. Türelmes típus, és segítőkész. Mindegy hogy halandórol van e szó, vagy se.

Egyéb.: volt egy eljegyzése titokban, de nem tudott uralkodni agán(az illető férfi ember volt). Komolyan elgondolkozott, megéri-e ragadozónk lenni. Nagyon szégyelli ezt a dolgot, és csak Orpheus tudja.